|
HASZNOS INFÓK Főoldal>Hasznos információk
Hasznos Információk
Ez az oldal azoknak nyújt segítséget, akik szeretnének belelátni a filmezés fogalmaiba.
HD videó
Mit is jelent a HD, illetve miért lesz ez hamarosan jelen minden háztartásban lévõ televízión?
A fenti kép jól ábrázolja a "hagyományos" PAL, NTSC SD (Standard Definition – ez az a forma, amit jelenleg látunk az otthoni tv készülékeken) és a HD (High Definition - nagyfelbontású) videó lényegét. A HD (1080 formátum) képterülete 5-ször nagyobb a PAL felbontású videó képterületénél és 6-szor nagyobb az NTSC-jénél.
Ha videofelvételeit nemcsak 1-2 évre szeretné megõrizni és megelégelte a képminõséggel kapcsolatos állandó problémákat, ideje áttérjen legalább a felvételezés szintjén a HD/HDV formátumra. Bár a tényleges HD felbontásra képes megjelenítõk egyelõre drágák, mégis érdemes szem elõtt tartani, hogy a HD/HDV felvételekbõl megfelelõ szûrõkkel, élesítéssel ellátott (SD) DVD-Video illetve MPEG2 file-ok jobb minõségûek lehetnek, mint az egyéb SD forrásból hasonló paraméterekkel (CBR-, VBR tömörítés, bitráta stb) készülteké. Ez tehát a pillanatnyi elõnye a HD/HDV felvételezésnek, de talán ennél sokkal fontosabb, hogy megmarad a nagyfelbontású master anyag, amely az egészen közeli jövõben, az olcsó HD megjelenítõk és lejátszók korában, pótolhatatlan és elérhetetlen lesz a most SD-ben forgatók számára.
A nagyfelbontású videók, HDTV adások megjelenítésére nagyfelbontású megjelenítõk alkalmasak. Ilyenek a HD LCD TV-k, a HD plazma TV-k, a HD projektorok, HD stúdió monitorok vagy akár a számítógépes monitorok (LCD vagy CRT), ha képesek a megfelelõ felbontásra és rendelkeznek a megfelelõ bemenettel. A HD megjelenítésre feltétlenül igaz a sokak által megkérdõjelezett "a nagyobb az jobb is" teória, hiszen a HD-nek ez a lényege: a nagyméretû megjelenítõn széthulló SD videó ellen találták ki, nincs értelme (legfeljebb kontroll céllal) kisméretû számítógépes monitoron nézegetni. A fizikai méreten kívül, kis fenntartással igaz ez a felbontásra is, leegyszerûsítve: minél nagyobb, annál jobb. A nagy felbontás eredménye a részlet gazdag és éles képen túl, hogy - azonos méretû megjelenítõt feltételezve - a pixelek középpontjai is közelebbek lesznek egymáshoz, ezért a videó tömörítési hibái is kevésbé látszódnak, mert pl a makro blokk (amit túltömörített anyagoknál a látványos "kockásodás" formájában már biztosan megismertünk), sokkal kisebb fizikai méretû.
Tehát röviden összefoglalva a SD videó már nagyon a végét járja, hisz rohanó világunkban egyre komolyabb, és az emberek számára is elfogadható áron hozzá lehet jutni a HD kiskamerákhoz, igaz a HD plazma tv-k még igen arany áron mennek, mégis aki egy jó minõségû videót szeretne nézni, ami sok sok év múlva is minõség lesz, akkor érdemes már most HD-ban dolgozni.
PAL rendszer
Bizonyára már sokan találkoztak ezzel a rövidítéssel, akár a TV készülék hátulján, akár egy digitalizáló kártya használati útmutatójában, de hogy mi is ez, és milyen szerepe van azt bizonyára kevesen, tudják.
A PAL rendszert Európában fejlesztették ki, a Telefunken cég egyik mérnöke szabadalmaztatta 1962-ben. Ugyanazt a mûszaki problémát eltérõ módon próbálta orvosolni, mint a SECAM. Európa és Dél-Amerika legnagyobb részén a PAL rendszer terjedt el. A PAL rendszernek sokféle változata létezik (PAL-B, -D, -G, -H, -I, -M, -N, -60) ezek némelyike egészen különleges, például a Brazil PAL, amely 60 fél képet játszik le egy másodperc alatt.
A televízió-mûsor PAL/SECAM vagy NTSC kompozit jelbõl épül fel. A SECAM rendszerû videó felbontása azonos a PAL rendszerével.
A PAL képváltási frekvenciája 50i, effektív felbontása 720x576. PAL videó jelnél 288-288 sorból épül fel egy-egy félkép képtartalma. A képalkotásban nem résztvevõ sorok - teljes TV sorok mínusz aktív sorok (azaz 625–2x288) - különbözõ információkat hordozhatnak: pl teletext illetve mérõjeleket.
NTSC rendszer
(National Television Standards Comittee) Az amarikai színestévé-rendszer.
Ez a rendszer mindenekelott a másodpercenként lejátszott félképek számában (az NTSC esetében 60) és az eljárásban – amivel a színre vonatkozó információkat közvetíti – tér el a PAL-rendszertol. A rendszer neve attól a szabványt megállapító bizottságtól származik, amely kifejlesztette ezt a rendszert. Mivel az NTSC-rendszer különösen fogékony az átviteli zavarokra a színek lejátszásánál, tréfásan „Never The Same Color”-nak is nevezik: tehát egy és ugyanaz a szín egyszerre sosem jelenik meg a képernyõn.
SECAM
Mindenekelõtt Franciaországban és az egykori Szovjetunióban elterjedt színes televízió rendszer. A PAL rendszerrel megegyezõen 625 soros képpel mûködik, de attól eltérõen nem nyújt kiegészítõ szolgáltatásokat.
Mi az a félkép?
A szokásos TV rendszernél (PAL, NTSC, Secam) a képismétlési frekvencia látható megnövelésére egy trükköt alkalmaznak, miáltal elejét lehet venni a villogásnak: ahelyett, hogy minden másodpercben 25 kép kerülne a képcsõre, a képernyõ ugyanilyen rövid idõ alatt (tehát 1/25 másodpercen belül) két eltolt félképet ábrázol a sorugró-eljárásban. Elõször a páratlan képsorok (1, 3, 5, 7 stb.) aztán a páros képsorok (2, 4, 6, 8 stb.) jelennek meg a képernyõn. Habár a képernyõ tartalma nem változik gyorsabban, mégis csalódik a szem, és ezeket a félképeket másodpercenként 50 képváltásnak fogadja el. Ebbõl az okból kifolyólag vibrál egy kicsit a TV képernyõje.
IEEE 1394 (FireWire, i.Link; OHCI) a DV adatátviteli szabványa
Az IEEE 1394 interfész fejlesztését az Apple Computers kezdte el FireWire néven, gyors merevlemezes tárolók illesztéséhez.
Az IEEE 1394 a különbözõ eszközök közötti nagysebességû soros digitális adatátvitelt szabályozza kétirányú adatforgalom mellett.
Egy periféria (kamera, merevlemez, digitális fényképezõgép stb.) számítógéphez (vagy másik eszközhöz) illesztése a mûködésüknek legmegfelelõbb, de még elérhetõ áron megvalósítható adatátviteli protokollra való felkészítésükkel és a kapcsolatot létrehozó eszközökkel érhetõ el.
Az IEEE 1394 max. 16 eszköz láncszerû-, illetve 63 eszköz fa- vagy csillag-struktúrában történõ összekapcsolását teszi lehetõvé.
Az IEEE 1394 másik két elnevezése a FireWire vagy a Sony szóhasználatában az i.Link. Az i.LINK a Sony védjegye, amely csak azt jelzi, hogy valamely termékünk tartalmaz egy IEEE 1394-es csatlakozót. Ezzel már bizonyára mindenki találkozott, ha máshol nem is, akkor a kézi kameráján.
A FireWire jelenleg 3 féle maximális adatátviteli sebességre képes: 100, 200 és 400 Mbit/s-ig, de a jövõben ezek többszöröse várható.
RGB
Számítógépes környezetben általánosan elterjedt a 24 bites RGB színtér, amelyben a színek a látható fény vörös (R, mint red), zöld (G, mint green) és kék (B, mint blue) színösszetevõire bontásával írható le, színkomponensenként 256 árnyalat megkülönböztetési lehetõségével.
Az RGB jelfeldolgozás a számítógépes környezeten kívül újabban a DVD videózásra szánt televízióknál, LCD- illetve plazma TV-knél is tért hódít: az ilyen készülékeknél megjelent az RGB bemenet lehetõsége, illetve a DVD lejátszókon az RGB kimenet.
Az RGB színtér - figyelembe véve az emberi szem fényérzékelési tulajdonságait a tömöríthetõség szempontjából nem a leghelytakarékosabb.
DV, illetve miniDV rendszer
A DV szabvány a felvétel és lejátszás mikéntjét határozza meg, rögzíti a tömörített kép, a kazetta (szalag) paramétereit, mechanikai részleteket.
Felhasználói szempontból a legfontosabb tulajdonsága, hogy a felvevõegységben az audió/videó szinkron és egyéb (control) információ szalagra írása digitális formában történik.
A rögzítés két, egymástól jól elkülöníthetõ szallag-formátumra történhet; ez alapján Standard DV (másképpen Professional DV) és miniDV formátumokat különböztethetünk meg. Standard DV-nél (és DVCAM, DVCPro-nál) a hang kötött (locked) a videóhoz (hangcsúszás nem fordulhat elõ), miniDV-nél nem.
A DV adatátviteli sebessége (25 Mbit/s), ami összehasonlítva egy jó minõségû MJPEG fájléval, szerény mértékû, ezért nem igényel a rögzítéshez széles szalagot, sem nagy szalagsebességet, vagy számítógépes szerkesztéskor különösen gyors SCSI adatátviteli eszközöket.
Professional DV, Standard DV
Eredetileg a DV (Professional DV) 270 percnyi videó rögzítésére képes a miniDV 60 percre. Az eleinte egységes formátum minden nagyobb gyártó számára túl egyszerûnek tûnt: sorra jelentek meg a részben vagy egészben DV-re épülõ újabb formátumok, a DVCAM, a DVCPRO, a Digital-S (D9) és ezek változatai (25 vagy 50 Mbit/s), és a változatokkal együtt az inkompatibilitás gondjai.
MiniDV
A mini DV formátumnál a kazetta mérete (a szalagszélesség és a szalaghossz) jóval kisebb, ebbõl adódóan a felvételi ideje is lényegesen rövidebb 60 perc SP (a 80 perces miniDV kazettagyártók másként gondolták...).
Az elõbbieken és a mechanikai tulajdonságokon kívül a kétféle formátum nem különbözik egymástól, a tömörítés mikéntje, a bitráta, az egyéb audio/video paraméterek megegyeznek.
Frame
Jelentése: keret, képkocka. Egy egyedüli kép a video felvétele során. A grafikus vezérlõnek legalább 25 képkockát kell megjelenítenie a folyamatosnak mondható mozgáshoz.
Frame-rate
Megadja, hogy másodpercenként hány kép (fps – frames/second) jelenik meg video, vagy más mozgássor lejátszása alatt. Minél nagyobb ez az érték, annál folyamatosabb és élethûbb a mozgás.
Tömörítés
A digitális videojel nagy mennyiségû átvitelre és feldolgozásra szánt adatot tartalmaz, ami meghaladja a jelenleg használatos számítógépek képességeit. Ezen információk egy része azonban felesleges. Nem kell ugyanis mindig pontról pontra újra rögzíteni a képet, elegendõ csak összefoglalva az azonos színnel borított felületeket. Ilyen módszerrel az információk mennyiségét a minõség romlása nélkül mintegy 25%-kal lehet tömöríteni. A tömörítõprogramok még ennél is nagyobb sûrítést tesznek lehetõvé, de ez már meglátszik a kép minõségén is.
JPEG
A JPEG állóképek rögzítésének, többnyire veszteséges tömörítéssel mûködõ technikája. A rövidítés annak a munkacsoportnak az elnevezésébõl (Joint Photographic Experts Group) származik, ahol az eljárást kifejlesztették. Lehetõség van a tömörítés fokának megválasztására, és ezzel befolyásolhatjuk a felvétel minõségét is. Napjainkban elsõsorban a digitális fényképezõgépeknél alkalmazzák a memóriába elhelyezhetõ felvételek számának növelésére.
M-JPEG
Az M-JPEG jelentése Motion-JPEG. A JPEG mozgó videóra történõ alkalmazásáról van szó. Ez az algoritmus minden ablakot külön tömörít, emiatt elsõsorban a merevlemez alapú vágórendszerekben - tehát a nemlineáris videó szerkesztésben - alkalmazzák (bõvebben lásd a Digitális videó c. fejezetet).
MPEG
Az MPEG a Moving Picture Experts Group rövidítése, ami az ISO/IEC szabványcsalád része (International Organization for Standardization és International Electrotechnical Commission). Ez egy tömörítési technológia a fogyasztóknak szánt digitális kép- és hangjelek számára. Az alkalmazott MPEG család a következõ:
• MPEG-1 (hang/kép)
• MP3 vagy MPEG-1 Audio Layer 3 (hang)
• MPEG-2 (hang/kép)
• MPEG-4 (interaktív multimédia rendszer)
• MPEG-7 (multimédia adatbázis &betöltés)
MPEG a videózásban
Miként a mozgóképbõl származó adatfolyamot tömörítõ módszerek többségénél, itt is abból indulnak ki, hogy a felvétel két egymással szomszédos képén az információknak csak kisebb része változik (a mozgásban lévõ személy vagy más tárgy), míg az információk többsége (háttér) azonos marad. Elegendõ tehát ezeket a változásokat tárolni. A felvételnek viszonylag bonyolult a struktúrája: I típusú képekbõl (Intra Pictures), B (Bidirectional Pictures) képekbõl és P (Predicted Pictures) képekbõl áll. Az I képek jelentik a fogódzókat. Az összes képpont szinte teljes egészében letárolásra kerül. A P képek az egymás utáni képkockák pixeleinek elmozdulásából jósolva jönnek létre. A B képek pedig az I és P képek közé, vagy két P kép közé utólag kerülnek be és csak elmozdulásokat tárolnak. A képek egymást követõ sorrendje általános esetben következõképpen néz ki: IBBPBBPBBPBBIBBP... A leírtak alapján egyértelmû, hogy az így átalakított felvételbe nem lehet bárhol belépni, és ez a módszer az M-JPEG-tõl eltérõen elsõsorban archiválásra, nem pedig számítógépes vágásra és szerkesztésre szolgál. A felvételbe ugyanis csak az I típusú képeknél lehet belépni. Az MPEG-gel akár 1 : 200 arányú tömörítés is elérhetõ. Ennek a szélsõséges határértéknek az elérése természetesen csak jelentõs veszteségek árán lehetséges.
• MPEG-1 -- 1.5-4-0 Mbps (megabit per másodperc)
• MPEG-2 -- 4.0-10.0 Mbps
Az MPEG felelõs a az egyetlen vagy több hanggal rendelkezõ képáramlás sokszorozásáért és szinkronizálásáért. Az MPEG-1 a VHS/VCR minõségének digitális formában történõ visszaadására lett tervezve, míg az MPEG-2 elmélet az MPEG-1-hez hasonlóan az alkalmazások széles tartományának lefedésére készült, beleértve a DVD minõséget és annak elsõdleges célját, vagyis a TV adás teljesen digitális továbbítását 4 és 9 Mbps-os kódolt bitsebesség között.
MPEG-1
Elsõsorban a CD vagy CD-I videón rögzített videojelek, digitális videofelvételek és/vagy animációk tömörítésének módszere, amely minõségében megközelíti a VHS videó rendszert. Része az un. Fehér Könyvnek, amely a mozgókép CD-ROM-on történõ rögzítésének (amelytõl napjainkban kezdenek gyorsan elpártolni) a szabványa, és amelynek segítségével 72 percnyi videofelvétel helyezhetõ el egy lemezen. E szabvány 352 x 228 képpont felbontású képpel dolgozik, ami az igazat megvallva nem túl nagy. Az MPEG-1 veszteséggel dolgozó módszer. Gyengéi különösen az olyan dinamikus jeleneteknél ütköznek ki, ahol gyorsan mozog a tárgy és a háttér is.
MPEG-2
Fejlett jeltömörítési eljárás, amely az MPEG-1-hez képest jóval nagyobb felbontást (a televíziós PAL szabvány 720 x 576, illetve az amerikai vagy a japán NTSC 720 x 480 képpontos felbontását), illetve a kép tartalmától függõen változó adatáramlást tesz lehetõvé. Ebben az esetben az adatmennyiség minimális redukciója összekapcsolódik a felesleges és lényegtelen információk eltávolításával. A kulcsfontosságú információkat a tizenötödik fél képbe, vagy fél másodpercenként tömörítik, és csak az egymást követõ képekben meglévõ különbségeket rögzítik. Az MPEG-2-õt például a DVD lemezek videofelvételeinél alkalmazzák.
Létezik még az MPEG-4 módszer, amelyet képi adatok telefonvonalakon és ISDN-hálózaton történõ továbbítására használnak. Nem feledkezhetünk meg az MPEG-3 módszerrõl sem, amely valójában nem is létezik. Az igen magas minõségû HDTV televíziós rendszer szabványaként kezdték el fejleszteni, de a szakemberek úgy ítélték meg, hogy ezt a célt az MPEG-2 rendszer is kielégíti.
Broadcast
Leginkább az országos adóállomások professzionális televíziómûsorainak készítésére szolgáló, a legmagasabb minõségi paramétereket kielégítõ berendezések jelzõje. Ide sorolható például a Betacam és a Betacam Digital rendszer.
AAF
Az EDL leváltására kifejlesztett metaadat formátum amely az OMF formátumból fejlõdött ki. Tartalmazhat kép, hang és effekt adatokat is. Formátum és felbontás független, tetszõleges képsebességgel és akár több réteggel.
AC-3
A Dolby AC-3 rugalmas, audio adattömörítõ technológia, amely képes a hangcsatorna formátumok széles tartományának alacsony sebességû adatáramlássá történõ lekódolására. Nyolc támogatott csatorna konfiguráció van, kezdve a hagyományos mono vagy sztereó hangtól a 6 külön csatornával rendelkezõ térbeli hangig (bal, középsõ, jobb, bal térbeli, jobb térbeli és mélynyomó). Az AC-3 adatáramlás specifikációk lehetõvé teszik a 48 kHz, 44.1 kHz, vagy 32 kHz mintavételi sebességek használatát, és támogatják a 32 kbps (kilobit-per-másodperc) és 640 kbps közötti adatsebességet
Aiff
Audio Interchange File Format (AIFF) Az Apple által kidolgozott digitális audio formátum, melyet a Macintosh számítógépeken használtak elõször.
Alfa csatorna
Transzparens (átlátszó) felületek és tárgyak kialakítását lelõve tevõ eljárás a grafikai programokban.
Animatic
A storyboard lapjait (a jeleneteket) beszkennelik, és a képekre vágják a dialógot. Ezzel az állóképek sorozatát kapják hanggal, amit a megrendelõ ellenõriz.
Aspect ratio
Egy kép magasságának és szélességénak aránya. A képek különbözõ fizikai pixelmérettel rendelkezõ kijelzõkön történõ megjelenítésekor fontos figyelni arra, hogy a képarány ne változzon, hiszen ebben az esetben az elõálló kép torz lesz.
Assemble
Olyan vágási eljárás, amikor az egyes felvételeket bizonyos szándékkal úgy sorolják be egymás után, hogy ne legyenek észrevehetõk a közöttük lévõ átmenetek, ne jelenjenek meg szinkronhibák, vagy ne boruljon fel a szinkron
Batch digitize
A bevitt információ alapján, (ami lehet log, edl,vagy vágott szekvencia), az anyag (újra)digitalizálása.
Codec - Kodek
A kóder/dekóder szavak rövidítése. Lehetõvé teszi a videó tömörítését és kicsomagolását a számítógépben.
Composite - Kompozit videó
Összetett (kevert) videojel, amely a képet meghatározó valamennyi jelet (a fényerõ és a színhordozó elemet) egyidejûleg rögzíti, és egy csatorna segítségével képes továbbítani. Ez olcsóbb, de kevésbé jó minõségû. Ennél jobb megoldás a komponens videó, esetleg az S-videó, vagy az Y/C, ami az amatõr gyakorlatban elterjedt komponens videó. A kompozit kifejezés leggyakrabban a bemeneti, illetve a kimeneti videó feldolgozó kártyákkal, a videomagnó és a számítógép összekapcsolására használatos kábelekkel, továbbá általánosságban az illesztõkkel összefüggésben használatos. Az ilyen típusú jelekhez szükséges elemeket jelöli.
CSS
Content Scrambling System. A filmipar, a szórakoztató elektronikai ipar és végezetül a számítógépipar által kifejlesztett rendszer, ami megakadályozza a DVD lemezek engedély nélküli másolását
Decompose
A szekvenciában szereplõ master clipek felsorolása (kibontása)
DirectSound
Ez az alkalmazás programozási interfész (API) DirectX® API wave hangkomponense. A DirectSound kis késleltetésû keverést, hardveres gyorsítást, és a hangeszközökhöz való közvetlen hozzáférést biztosít, miközben fenntartja a meglévõ eszköz illesztõprogramokkal való kompatibilitást. Bekapcsolja a wave hang rögzítést és lejátszást, támogatja azokat az eszköz készleteket, amelyek lehetõvé teszik az alkalmazás fejlesztõk számára, hogy kihasználják a hangkártyák és hozzájuk tartozó illesztõprogramok kibõvített szolgáltatásait.
Dropout
Jelkiesés, a videojel apróbb hibái, amelyek leggyakrabban szabálytalan apró fehér pontok formájában jelentkeznek. Elsõsorban az amatõr analóg videó rendszereknél fordulnak elõ. Az ok legtöbb esetben a szalag sérülésére vezethetõ vissza.
Dolby Digital 5.1 Surround Sound
Valódi térbeli hang, 5 különálló hangcsatornával, amelyek közül az egyik a mélynyomónak felel meg (digitális formában).
Dolby Surround
Lekevert sztereó hangcsatorna Az 5 vagy több különálló hangjel 2 csatornává történõ átalakításának folyamata.
DVD
Digital Versatile Disc – Digitális sokoldalú lemez. A DVD nagy kapacitású, CD méretû lemez képi, multimédia, játék és hangalkalmazásokhoz.
Felbontás
Az élesség szinonimája a képi részletek szempontjából, amit sorokban vagy megahertzekben (MHz) mérnek.
Genlock
Olyan eljárás, amelynek segítségével bármilyen két videó képet szinkronizálni lehet egymáshoz. A szinkronra a két képi jel mixeléséhez van szükség, például feliratozásához.
Tipikusan ilyen eljárással készülnek az idõjárás-elõrejelzéseket bemutató televíziómûsorok, ahol a bemondók magabiztosan mozognak az idõjárási térképek elõtt anélkül, hogy belebotlanának a térképeken feltüntetett légköri nyomásértékekbe. Ezt leggyakrabban az un. Kroma-key vagy blue box eljárással csinálják. Némi leegyszerûsítéssel ez úgy néz ki, hogy egy színt megtesznek átlátszó színnek, és a másik jelet a képnek arra a részeire „vetítik" rá, ahol ez az átlátszó szín található
Komponens-videó
A videojel rögzítésének és továbbításának analóg módszere, ahol a jel fényerõ és színhordozó részét külön rögzítik és továbbítják. Megnevezésként a YUV jelölést is használják, az Y a fényerõsséget, az U és a V két színkülönbségi jelet takarja.
Krominancia
A videojel színinformációt tartalmazó része
Kvantálás
A mintavétellel vett hangok digitális értékké történõ átalakításának folyamata.
Letterbox
A Letterbox a 4:3 vagy 1:33:1 arányt jelenti, ami megfelel az otthonok többségében található tévékészülék méretarányának. Szélesebb méretarányú filmek hagyományos tévékészüléken történõ nézésekor, a film szélei levágásra kerülnek. Az alsó-felsõ fekete sáv megjelenése azt jelenti, hogy a képernyõ méretaránya nem 4:3, és habár jobban megfelel az eredeti képernyõ méretarányának, de ha ez bekövetkezik, akkor képernyõ területrõl kell lemondani.
Összefoglalva: egy a sok módszer közül, amelyek segítségével az új, 16:9 arányú képernyõformátumot át lehet alakítani a ma általánosan elterjedt 4 : 3 formátumra úgy, hogy eközben nem következik be a kép torzulása, hanem a képernyõ alsó és felsõ szélén fekete csík jelenik meg.
Luminencia
A fényerõsségre vonatkozó érték, a képfelvétel egyik alapvetõ komponense.
Master
A kamerával készített eredeti felvétel (illetve az ezt tartalmazó kazetta). Errõl készülnek az elsõ generációs másolatok, ezt használják fel a felvett anyag vágására. Mindenekelõtt az analóg videózásban használatos kifejezés, ahol a felvétel minõsége a másolások számának növekedésével arányosan romlik. A digitális rendszerek esetében gyakorlatilag nincsen különbség az eredeti felvétel és a másolatok között.
Mintavétel - Sampling
Az analóg jel digitalizálása során alkalmazott eljárás. Az analóg jel értékei kis idõközönként kerülnek leolvasásra (mintavételi frekvencia) és azokat számokban (rendszerint a kettes számrendszerben) kifejezett értékekben fejezik ki.
Pan&Scan
A Pan&Scan szolgáltatás egyes DVD szoftveres vagy hardveres lejátszóknál áll rendelkezésre, és lehetõvé teszi, hogy a felhasználók a filmeket az eredeti méretarányban nézzék meg (vagyis a 4:3 aránynál sokkal szélesebben) anélkül, hogy az alsó és felsõ fekete sáv megjelenne a képernyõn! Mivel a legtöbb felhasználó hagyományos tévékészülékkel rendelkezik (4:3), ezért nem láthatják egyszerre az egész képet, viszont beállíthatják, hogy a kép mely részét kívánják látni a képernyõn.
Pixel
A képpont a kép elektronikus rögzítésénél. A kép egyfajta „atomja", tehát az a legkisebb eleme, amelyre a kép felbontható. Minél több pixellel rendelkezik a kép egy egységnyi felületen, annál jobb minõségû.
QXpander
A QXpander 3D-s hangmezõ javító, ami veszi a rejtett sztereóhang információkat (az eltérõ sztereó tartalmat) és ezzel arányosan alkalmazza a 3D feldolgozást. Az eredmény egy két csatornás sztereó kimenet, ami az érzékelt hangmezõket nagyon nagy mértékben kiszélesíti.
S-videó
Másként Y/C. Analóg jelrögzítõ és továbbító rendszer, amely a fénykomponenst (Y) és a színkomponenst (C) két különbözõ csatornán rögzíti és továbbítja, aminek következtében sokkal jobb minõséget ad, mint a kompozit videó. Az S-VHS és a HI-8 félprofi analóg videó rendszerekben alkalmazzák.
S-VHS – S-VHS-C
Analóg videó rendszer, amely a fény- és színhordozó jelek egymástól elkülönített rögzítésének köszönhetõen a VHS rendszernél jobb minõségû felvételeket biztosít. Léteznek S-VHS kamkorderek is, amelyek miniatûr S-VHS-C kazettákkal mûködnek, asztali videomagnók (ezek gyakran a nagy S-VHS kazetták vágására is alkalmasak). Ezt a rendszert elsõsorban az igényesebb amatõrök és a félprofik használják. Ezekbõl a szférákból azonban minden bizonnyal hamar ki fogja szorítani a digitális DV rendszer.
Szélesvásznú
16:9 (szélesség:magasság) vagy nagyobb méretarányú eszközök, amely az emberi szemnek jobban megfelelnek. A filmek többsége 2:35:1 és 1:66:1 közötti szélesség/magasság aránnyal készültek. Logikus a kérdés, hogy miért? Egyszerû a válasz. Az emberi szem jobban be tudja fogadni a "szélesebb" képernyõt, fõleg, ha az szemmagasságban van.
Vágás
A felvett anyag végsõ formába történõ rendezése a felvételek kiválogatása, rendezõi elképzelés, vagy forgatókönyv szerint. Beleértve a hangosítást, az egyes felvételek közötti átmenetek behelyezését, trükkökkel való kiegészítést. Az analóg videó feldolgozásának klasszikus módszere a lineáris vágás, amelyet vágópultok és más berendezések, esetleg a kiegészítõ készülékek (videolejátszó, hanglejátszó készülékek stb.) és a rögzítõ videomagnót vezérlõ számítógép segítségével végeznek. A lineáris vágás elnevezés onnan származik, hogy ez a rendszer a videokazettán elrendezett információt lineárisan dolgozza fel.
Ezzel szemben a nemlineáris vágás esetén az adó szerepét játszó készülékrõl érkezõ jelet digitalizálják, tömörítik, és a számítógép merevlemezén tárolják. A lemez mûködési elvének köszönhetõen a rögzített anyag bármikor rendelkezésre áll, függetlenül attól, hogy milyen sorrendben rögzítették a lemezen. Amennyiben tehát szükségük van egy felvételre, akkor nem kell semmit átjátszani, keresni, mert a lemezen rögtön erre a helyre lehet ugrani. Ezért nevezik ezt a módszert nemlineáris vágásnak. Mivel a nemlineáris vágás digitális információkkal mûködik, gyors és kényelmes lehetõséget ad a legkülönbözõbb módosítások és trükkök elvégzésére a ma hozzáférhetõ berendezésekkel.
Real-time - Non-real-time
A real-time tulajdonképpen azt jelenti, hogy a rögzítéstömörítés (enkódolás; röviden kódolás) és a lejátszás-kitömörítés (dekódolás) valós idõben zajlik, tehát szinkronban van, nincs késleltetés. A non-real-time ennek az
ellenkezõje, tehát a lejátszás nem tudja követni a rögzítést, így esetleg képkockák maradhatnak ki lejátszáskor, a kép (video) és a hang (audio) nincs szinkronban.
LCD (Liquid Crystal Display)
Folyékonykristály kijelzõ a katódsugárcsõ mellett a legfontosabb kijelzõfajta: sík geometriája miatt felhasználóbarát, hordozható, könyvszerû termékeket tesz lehetõvé. Gyártási technológiája rendkívül költséges (az u.n. aktív mátrix változatban sokszázezer hibátlan tranzisztort kell egy nagy felületre intergálni); 12-14 hüvelykes szines LCD kijelzõk elõállítási ára az 1000.- dolláros tartományba esik. Noteszgépekben használt nagyméretû egyedei a végtermék árát nagyon megemelik, de még kisméretû, pl. digitális kamerákban használt LCD-k ára is fékezõleg hat az ilyen kamerák terjedésére. A színes LCD-s zseb-TV-k pedig teljesen eltûntek a piacról! Egyszínû LCD kijelzõk elõállítása olcsóbb és további lendület várható a hordozható kommunikációs eszközök terjedésétõl: mobiltelefon, PDA, stb.; Nagyobb méretû LCD-k ma a 14-15 hüvelykes monitorokban 800x600 képelemet jelenítenek meg, ritkábban nagyobbakat is bemutatnak. Az LCD-kijelzõk ipari szabványosítása elkezdõdött; kutatói körökbõl rendszeresen érkeznek hírek új, versengõ technológiákról, de ezek ipari felhasználása késõbb legtöbbször problémásnak bizonyul.
Plán (képsík, képkivágás)
A kamera és a képtárgy mértékviszonyát jelölõ fogalom, melyben a mérték mindig az emberi alak. A premier plán és a közelkép (nagyközeli illetve szuperközeli) arcot vagy arcrészletet mutat. A second plan vagy félközeli mellképet mutat, míg a totál plán vagy távol (illetve nagytávol) bármilyen távolságban, de mindig teljes alakot, alakokat mutat azok környezetével együtt.
A plán vagy képkivágás a hangsúlyozás egyik legfontosabb eleme a filmen, ahol a képtárgy fontosságát többnyire annak relatív - a többi képéhez viszonyított - nagysága (kicsisége) érzékelteti.
Ameddig a kamera nem mozdul meg, a plánfajták viszonylag könnyen azonosíthatók. A kameramozgás azonban a plánok legváltozatosabb kombinációit, s a plántípusok átmeneteinek végtelen sorát hozhatja létre, akár egyetlen jeleneten belül.
A legelsõ filmkészítõk még nem voltak tisztában a plánváltások jelentõségével. (Szoros összefüggésben azzal, hogy a montázs lehetõségeirõl is keveset sejtettek.) A korai némafilmek többnyire egyetlen kamerabeállításból készültek, merev, színpadias hatást keltettek. (lásd pl. Melies filmjeit.) A moziélmény akkor képes majd elszakadni a színháztól, amikor a plánváltások bevonják, az események résztvevõjévé teszik a nézõt, s az eltérõ idõtartamú s kölönbözõ plánok váltakozása sajátos ritmust, tempót ad a képsoroknak. A képkivágások váltakoztatásának - a plánok rendszerében pedig a premier plánnak -rendkívüli jelentõsége van abban, hogy a film nemcsak mint új technikai eszköz, de mint sajátos esztétikummal megragadható mûvészi közlésforma is megszülessen a század elején.
A premier plan elsõ rendszeres használói között említik a brightoni iskola képviselõit, J. Williamsont és G.A. Smith-t (már a múlt század fordulóján), az amerikai Edwin Portert, (1903 körül) továbbá D.W. Griffith-t illetve a dán Urban Gad-ot a tízes évek elején. A félközelit (second plan) a német származású Ernst Lubitsch használja elõször mûvészi tudatossággal a huszas évek elejétõl, az USA-ban forgatott társalgási vígjátékaiban.
Egyszerûbben, összefoglalva:
Képkivágás, plánok (képsíkok nagysága):
1. Közeliek – figyelemösszpontosítók
2. Távoliak – figyelemkibõvítõk
3. Semleges plánok
Részletezve:
1. Nagytávol (nagy totál): alakok nagyon messze, a horizonton
2. Távol (totál): még 30 m-nél messzebbi kamera („levegõs”)
3. Kistávol (kis totál): az alakok körül éppen van levegõ (30 m-nél közelebb)
4. Félközel (amerikai plán): alak félig látszik, alul elvágva a figura
5. Közel (szekond plán): mellmagasságban vágva az alak
6. Nagyközel (premier plán): csak a fej látszik
7. Szuper plán: arcrészlet
A plán és a beállítás elválaszthatatlan egymástól.
Kameramozgás
Kameramozgás - a fogalom a felvevõgép (kamera ) mozgási lehetõségeit (gépmozgás) jelöli egy-egy beállításban a kiinduló helyzethez képest.
A némafilm korszakában ritkán mozog a kamera, bár az elsõ, még alkalmi „kameramozgató eszközt" - az egyik, Velencét bemutató filmben egy gondolát - már Lumiere-ék „feltalálták". Az olasz Giovanni Pastrone alkalmazott elõször kamerakocsit, illetve darut a Cabíria címû háromórás történelmi film tömegjeleneteiben. (1914.) A rendkívül fejlett német filmiparban pedig Friedrich Murnau nevéhez kötik a kocsizó kamera alkalmazását. (Az utolsó ember 1924) A film technikatörténetét ettõl kezdve a kameramozgató eszközök szüntelen és egyre dinamikusabb fejlõdése jellemzi.
A felvevõgép a következõ mozgásokat végezheti: svenk (vagy panorámázás), lendítés, fahrt (kocsizás), kran (daruzás). A svenkelés során a kamera annak függõleges és vízszintes tengelye körül fordul el oldalra, lefelé vagy felfelé, többnyire azért, hogy kövesse a felvétel tárgyának mozgását. A lendítés a gyors svenk, a kamera hirtelen elfordítása. Amikor a kamera ténylegesen elmozdul - pl. az erre a célra kiépített sínen vagy jármûvön, esetleg az operatõr kezében - akkor fahrtról vagy kocsizásról beszélünk, míg a tényleges függõleges elmozdulás esetén beszélhetünk daruzásról (emelkedés-sûllyedés). Ezek a mozgások kombinálhatóak (pl. Jancsó Miklós híres ún. hosszú beállításaiban az ún. „panotravelling" a panorámázás és a kocsizás („utazás") folyamatos alkalmazására épül.
Schwenk (svenk)
A felvevõgép lencséje követi a tárgyat és úgy fényképezi le, ahogy elõtte mozog, vagy végigsiklik a tárgyon és úgy mutatja be egyes részeit.
Flashback
Olyan jelenet, amely a cselekmény jelen ideje elõtti történésekre ugrik vissza.
Gépforgatás és panorámázás
A kamerát mozdulatlan függõleges tengely körül körívben mozgatják, ilyenkor a jelenet tartalma vágás nélkül változik.
Kattintson szolgáltatásainkra és olvasson bővebben róluk:
|
